Már abszolút letettem a blogolásról, de egy randevú a Magyar Államvasutakkal ismét ideterelt. Családilag utaztunk, a retúr jegyeket a Keletiben vettük meg. Azzal most nem foglalkoznék, hogy a 30 kilométeres út 52 perc, nem ez a téma, bár megérne pár misét. Félúton jött egy kalauznő, megjelenését nehéz lenne jól körülírni, de szerencsére egy közismert archetipushoz tartozik: egy az egyben hozta a South Park buszvezetőnőjének figuráját. Kicsivel meszebb tőlünk egy külföldi csajt molesztált már valami miatt, egyetlen szót sem tudott angolul, ami elég fasza dolog az EU-ban 2010-ben egy olyan vonalon, ami Budapestről az egyik turisztikailag legjelentősebb kisvárosba vezet. A lényeg: a jegyeinket megvizsgálva kaján vigyorral jelentette ki, hogy itt gond lesz, mert nem jók. Kérdeztük, miért? Mert a retúr jegyen (másodosztályú, nem helyjegy) nem megfelelő sorrendben vannak az állomások. Igaz, a 3 jegyünkből csak kettőn, a harmadik jól sikerült...
A feleségem jelezte, hogy mikor a jegyeket megvette, a pénztárosank nagyon fontos megbeszélnivalója volt valakivel, nem figyelt oda, biztosan elszúrta. A válasz: az utas felelőssége ellenőrizni, hogy jó-e a jegy. Ekkor, még barátságosan megkérdeztem: nyilvánvaló, hogy rosszak a jegyek, tehát mi nem hibáztunk (mivel egyszerre vettünk három jegyet, és abból kettő nem egyforma)? A válasz: hát, igen. Kérdés2: Retúrjegyünk van? Tehát mehetünk egyet oda, egyet vissza? Válasz: igen, de nem jó sorrendben van az induló, és célállomás, nekünk nem jó a jegyünk. Kérdés3: annyit fizettünk, amennyit kellett volna? Válasz: ugyanaz, mint előbb, megspékelve anyival, hogy majd visszafelé a másik kalauz majd jól lerak minket gyerekestül, és akkor majd megtanuljuk, hogy meg kell nézni a jegyet.
Na itt eldurrant az agyam. Megkértem, hogy mutassa meg, hol van ráírva a jegyre, hogy létezik az "induló állomás", és a "célállomás fogalma" (retúrjegynél???), mivel mi évente 2-3 alkalomal vonatozunk. Továbbá megjegyeztem, hogy a Keletiben sehová sem volt kiírva, hogy retúr jegyen (helybiztosításról szó sincs) ellenőrizni kell a jegyen a két állomás sorrendjét, mivel ennek véleményem szerint semmi értelme sincs. Erre az volt a válasza, hogy majd a másik kalauz ledob minket a vonatról.
Ekkor a környező utasoktól már kezdett beszólásokat kapni, miszerint hagyjon már minket békén, és nekem is kezdett olyan érzésem lenni, hogy ha biztos lenne az igazában, akkor ő szállíttatna le minket, ezért még hozzátettem, hogy ha a másik kalauz sokat szórakozna velem, akkor rendőrt hívok, jegyzőkönyvbe vesszük, és jöhet bíróságra a MÁV is, meg ő maga is, mert tanúként őt is beidéztetem.
Ekkor elővette a telefonját, gondoltam, tovább keménykedik, és rendőrt hív/színészkedi, és megpróbál tőlem valami zsebpént kicsikarni, de nyugodt voltam, mert tudtam, hogy nekem van igazam. Ők hibáztak, én kifizettem a szolgáltatás díját, ők meg nem tudnak jegyet adni. Meglepetésem ott kezdődött, hogy a főnökét hívta, akitől megkérdezte, hogy hogyan kell pénztárhibás jegyet visszavonni, és ingyenjegyet adni helyette. A főnöke nem tudott válaszolni!!! Ezután nekünk is elmondta, hogy valahogy lehetne ilyet csinálni, de sem ő, sem a közvetlen főnöke nem tudja, hogy hogyan, úgyhogy ő most békénhagy minket, de majd a másik kalauz... Mondtam neki, hogy OK, most már hagyjon minket békén.
Visszafelé persze jött a hírhedt másik kalauz, megnézte a jegyünket, és mondta, hogy már várt minket, mert a vonalon az összes kalauz tudja, hogy jönni fogunk nem jó jeggyel. Aláírta őket, és elment.
Akár mondhatnám azt is, hogy rendesek voltak, de ezt csak az mondaná, aki van akkora barom hogy azt hiszi, egy kalauz, ellenőr, rendőr az valaki, akitől be kell tojni, és csak személyes jóindulatán/átadott kenőpénz mennyiségén múlik, hogy megbüntet-e? Vagy még ezt nevelték bele a múlt rendszerben. Én sokkal inkább úgy látom, hogy egy ingyenélőről van szó, aki azt hiszi, hogy a vonat az ő királysága, ahol nagyképűsködhet az utasokkal, és akkor is igaza van, ha nincs igaza. Nem látja (látják), hogy ők egy szolgáltatónál dolgoznak.
Az BEO (Büszke emberek országa) címet azért adtam a posztnak, mert ilyenekből tömegével találni nálunk. Engem az egészben az háborított fel leginkább, hogy egy normális szolgáltatónál, ha hibázunk, akkor az ELSŐ, hogy azonnal bocsánatot kérünk. Sőt, még akkor is kifejezzük, hogy sajnájuk, hogy nem elégedett a szolgáltatásunkkal, ha igazából a fizető vendégnek nincs is igaza. Ebben az esetben egyik kalauz szájából sem hangzott el egyetlen "elnézést kérünk", "sajnáljuk" sem, mert ők ehhez túl büszke emberek, nem fognak meghunyászkodni. Hát az ilyen emberekről fognak szólni a BEO-posztok.
